Sophie könyves blogja

2022.jan.18.
Írta: Sophie_01 Szólj hozzá!

Colleen Hoover: Point of Retreat - Visszavonuló (Szívcsapás 2.)

Néha el kell veszítenünk egymást,
 
hogy rájöjjünk, mennyire összetartozunk.
 
 
A sok viszontagság, szívfájdalom és sorscsapás ellenére Layken és Will szerelme tovább él, és egyre biztosabbnak tűnik, hogy ők ketten összetartoznak.
 
A két fiatal azonban még nem is sejti, hogy mindaz, ami összehozta őket, egy idő után kettejük közé állhat. Kapcsolatuk komoly veszélybe kerül, és elképesztő akaraterőre lesz szükségük ahhoz, hogy megmentsék.
 
Layken nem biztos benne, hogy Will-lel való viszonya a megfelelő alapokra épült, Will pedig nem tudja, hogyan bizonyíthatná szerelmét egy olyan lánynak, aki továbbra is "töklápásokat farag".
 
Miközben válaszokat keresnek a kérdéseikre, egy még nagyobb erőpróba vár rájuk - valami, ami nem csak az ő életükre, de megmaradt szeretteik életére is végzetes hatással lehet...
 
 
 

 
Mások írták:
 
"Épp olyan remek és szórakoztató, mint a Slammed - Szívcsapás. Ez a regény valódi költészet." - Jamie McGuire, New York Times bestsellerszerző.
"Ez a könyv fantasztikus. Össze sem tudom számolni, hányszor nevettem és sírtam olvasás közben. Istenem! Imádom. Egyszerűen imádom. Most azonnal el akarok menni egy slamre." - Samantha
"Hűha! Alig látom a monitort a könnyeimen keresztül. 
Imádom. Ezt. A. Könyvet!!!
Colleen ezennel felkerült a kedvenc íróim listájára." - Shelly Crane
 
 
Amit én gondolok:
 
Érdekes volt Will szemszögéből is látni a történetet. Nagyon szeretem, ahogy Layken és Will végig vezet minket, olvasókat az életükön. Harcolnak egymással - egymásért, önmagukkal - önmagukért. Sokszor csalt mosolyt az arcomra, vagy épp könnyeket a szemembe. Amikor felbukkant benne Will volt barátnője, Vaughn is, hát jól képen tudtam volna törölni a leányzót, de ugyanúgy Willt is, amikor nem volt képes lerázni őt (lásd: homlokpuszi). Lehet, hogy Layken valóban túlreagálta és hisztisre vette a figurát, belegondolva lehet, hogy a valóéletben mi, nők is hasonlóképpen reagálnánk az ilyesmire. Reece képen törlése is jogosnak tűnt Willtől, és lássuk be, meg is érdemelte. A balesetről, és annak részleteiről eléggé szívszaggató volt olvasni. Will felnőtt fejjel, aggódó társként töltött minden éjszakát a barátnője mellett, a valóvilágban erre nem mindenki lenne képes. Szinte példaértékű a viselkedése. Főleg az, hogy nem csak a saját öccse, Coulder érdekeit nézte, hanem Layken öccséért is ugyanúgy aggódott, féltette az ő jövőjéét is. 
Ám ennek a résznek talán a második legmeghatóbb része a baleset után nem más, mint Coulder vallomása a testvére felé a tehetségkutatón az iskolájukban:
 
 
Mélypont - fénypont
 
Sok mélypont volt az életemben.
A szüleim négy évvel ezelőtt meghaltak.
Még csak hétéves voltam.
Ahogy telnek a napok,
egyre kevésbé emlékszem rájuk.
Az anyukám...
Emlékszem, hogy sokszor énekelt.
Mindig vidám volt,
mindig csak táncolt.
Nézem a régi fényképeket,
de már nem tudom felidézni az arcát,
az illatát,
a hangját.
Az apukám...
 jobban emlékszem, de csak azért,
mert őt tartottam a világ legjobb fejének.
Okos volt.
Mindenre tudta a választ.
Erős volt
és gitározott.
Szerettem éjjel az ágyamban fekve hallgatni
a nappaliból beszűrődő zenét.
Ez hiányzik a legjobban.
A zenéje.
Amikor meghaltak, és a nagyinál
és Paulapónál laktam.
Ne értsetek félre...imádom a nagyiékat.
De az otthonomat még jobban.
Ott minden rájuk emlékeztetett.
Anyára és apára.
A bátyám éppen a haláluk előtt kezdte a főiskolát.
Tudta, mennyire szeretnék otthon lakni.
Tudta, milyen fontos ez nekem,
ezért elintézte.
Még csak hétéves voltam, ezért hagytam neki.
Hagytam, hogy feláldozza a jövőjét, csak hogy én hazamehessek.
Hogy ne legyek olyan szomorú.
Ha visszapörgethetném az időt, nem engedném,
hogy hazavigyen.
Neki is járt volna egy esély. Egy esély, hogy fiatal legyen.
De egy hétéves kölyök gyakran nem
3D-ben látja a világot.
Ezért
sokkal tartozom neki.
Sok köszönömmel,
sok sajnálommal,
sok szeretlekkel.
Az adósod vagyok, Will, amiért az
életem mélypontjait elviselhetőbbé tetted.
És hogy mi a fénypontom?
A fénypontom ez a pillanat.
 
 
Van úgy, hogy az ember néha elbizonytalanodik, vajon megéri-e, vajon jól csinálja-e?! Aztán beköszönt egy pillanat, egy vallomás, egy dicséret, egy építő jellegű kritika, és az ember rájön, valóban megéri. Laykennek és Willnek nagyon nehézkes dolga van úgy, mint szigorú szülőknek lenni, mert inkább sokszor testvérként reagálnak a dolgokra, hiszen nem könnyű testvérként szülőnek lenni. De legalább ők ketten példaértékű felnőttek szeretnének lenni, hogy az öccseikből normális felnőttek legyenek. Mind ezek mellett nagyon jó volt olvasni, hogy Will az iskolába érve azon a bizonyos apák napi ebéden megvédte Kelt és Kiersen-t is a bántalmazó iskolatársaktól, illetve az igazgatónőtől is. Will ezen viselkedése is példaértékű.
 
 
Kedvenc részek:
- Először is - szólal meg Lake anyáskodó hangnemben -, dicséretre méltó, hogy megvédtétek a barátotokat. Csakhogy ennek nem ez a módja. Jobb lett volna, ha inkább szóltok valakinek. Az erőszakra nem lehet erőszak a válasz.
Bemegy a nappaliba, és lehuppan a harmadik kanapéra. Mikor vettem én harmadik kanapét?
 
 
Értékelés:     5 / 4
 
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 978 963 373 902 0
Oldalszám: 276
A mű eredeti címe: Point of Retreat
Fordította: Barthó Eszter
Kategória: Ifjúsági irodalom
 
 

By: Sophie

Colleen Hoover: Slammed - Szívcsapás (Szívcsapás 1.)

A szerelem lehet olyan, mint a költészet.
 
De olyan is lehet, mint egy szívcsapás.
 
 
 
Apja váratlan halála után a tizennyolc éves Layken lesz édesanyja és öccse legfőbb támasza. Bár kifelé erősnek mutatkozik, valójában teljesen reményvesztetté válik.
 
Ekkor lép be életébe egy fiatalember, aki mindent megváltoztat.
Az ország másik végébe költöző Layken megismerkedik új szomszédjával, a huszonegy éves, jóképű Will-lel, aki szenvedélyesen rajong a slam költészet iránt.
A fiatalok hamar egymásra találnak, és a lányban hamar feléled a remény.
 
Csakhogy egy megdöbbentő felfedezés már az első csodálatos randevú után kettejük közé áll.
Ettől fogva minden találkozás fájdalmassá válik számukra.
Meg kell találniuk az egyensúlyt az egymás iránt táplált érzelmek és az őket szétszakítani akaró erők között.
 
 
 
Mások írták:
 
"Különleges. Egészen más, mint a többi...
Vedd meg, és olvasd el minél előbb!" - Tammara Webber, az Easy című New York Times bestseller szerzője.
"Szenzációs! Muszáj elolvasni. Faltam ezt a könyvet. A történet magával ragadott, és egy pillanatra sem engedett el. Imádom Colleen Hoovert. Minden regényét elolvasom." - Abbi Glines, goodreads.com
"Atyaég! Hat óra alatt kiolvastam. Nem emlékszem, hogy adtam-e enni a gyerekeknek, és arra sem, hogyan kerültek ágyba. Ez a könyv sokkal többet érdemel öt csillagnál. Nem is tudom mikor ragadott utoljára úgy magával valami, mint a Slammed." - Tara, goodreads.com
 
 
Amit én gondolok:
 
Ezt a könyvet 14 éves koromban olvastam el először, majd 15 évesen másodszor. Ez a könyv volt az, amelyik megszerettette velem az olvasást. Ez a könyv volt az, amelyik pont akkor talált rám, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Bár, akkor még egyáltalán nem értettem az üzenetét. De most, 25 éves, felnőtt fejjel újra olvasva, végre megértettem. Úgy tűnik, most értem meg arra, hogy felfogjam az üzenetét egy komoly témát boncolgató ifjúsági regénynek. Az a baj, hogy a valóéletben sokkal nehezebb átesni a gyász mind az öt szakaszán: a tagadáson, a dühön, az alkudozáson, a bánaton, és végül a belenyugváson. Nekem ez 10 évembe tellett. A főhősnőnknek ez sokkal gyorsabban ment, szinte majdhogynem egyszerre, egy időben küzdött velük. A halálnak és a veszteségnek azt az oldalát  ragadta meg, amivel senki sem foglalkozik, csak akkor, ha már túl késő. Azt az oldalát, amit sajnos én is jól ismerek. Ez a mondat Layken szájából hangzott el. Leginkább azok érthetik meg az üzenetét, akik már átélték, és megértek arra, hogy felfogják, mit is jelent ez valójában.
Amikor a 9 éves Kel tudomást szerez az anyja betegségéről és annak következményeiről, meglepően jól reagál rá. Mindenki másképp fogja fel, másképp éli meg. Valaki dühöng, sír, agyilag totál kikapcsol, valaki pedig viccként próbálja meg feldolgozni. Egy 9 éves gyerektől - azt hiszem - ez furcsa, ámde érdekes és kreatív felfogás volt. A két kissrác a tüdőrákot szimbolizálva beöltöznek, amit nem tolerált az iskolájuk, viszont tetszett, ahogy Layken kezelte ezt az egészet, felnőtt ember módjára, holott még szinte ő is egy gyerek. Gyerek, akinek szintén hamar fel kellett nőnie a feladatokhoz, ugyanúgy, mint Willnek. Ugyan, már tudtam, hogy mi lesz a vége, de ettől függetlenül is kiszámítható, bár ez esetben, nem igazán ezen van a hangsúly. Ki kell használnunk az életet, amíg lehet. Szeretni, amíg van kit. Mert egy nap vége szakad. A hátrahagyottak itt maradnak, de nekik élniük kell az életüket, és nem maradhatnak örökké a gyász csapdájában. Ez nem az jelenti, hogy el felejtjük halott szeretteinket, hanem inkább azt, hogy elfogadjuk a tényt, hogy megtörtént az elkerülhetetlen. A legjobb mód valóban az lenne, ha fel lehetne rá minden esetben készülni, de ez nem így működik. Van úgy, hogy a halál egy röpke pillanatban, szinte tudomást sem véve róla átrepít minket abba a bizonyos másik világba. De ha van idő felkészülni a felkészülhetetlenre, akkor egy fokkal talán könnyebb lehet. Viszont ilyenkor bejátszik a hátha mégsem kártya, mert senki sem akarja, hogy a szerettei, családtagjai eltávozzanak. A könyvet ajánlanám azoknak a tizenéveseknek, akiknek valamilyen oknál fogva meg kell küzdeniük a gyásszal.
 
Slam - költészet: a modern költészet forradalma.
Nincs előzetes forgatókönyve, aktuális témákról szól, hétköznapi emberekről, hétköznapi embereknek. Ez egy szabad, kötetlen költészeti forma. 
 
Nagyon sokáig gőzöm sem volt arról, hogy ennek konkrétan mi a jelentése, a célja, az üzenete. Fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent. De most, hogy megértem rá, jobban utána néztem, és megértettem. A könyvben szereplő efféle verseknek is - mindegyiknek - üzenete van. Többnyire érzésekről szólnak, de nem a nyálasabb verzió felvonásai.
 
No, viszont... egy kis kritika, ha már belementünk az érzelmekbe...
 
A 21. (utolsó) fejezet után az Utószó következik, ami inkább arra enged következtetni, hogy gyors lezárás kellett a szereplőinknek. Olyan érzéssel fogott el, mintha kimaradtunk volna az életük egy furcsa, ámde mégis jelentős korszakából. Mert valószínűsíthető, hogy nem volt sétagalopp egyiküknek sem ez a mérvadó időszak. Talán a következő részekben válaszokat kapunk az itt kimaradt jelenetekre is.

 
Kedvenc részek:
Ilyen nincs! Itt egy srác, aki megnevetett, és még a költészetet is szereti? Csípjen meg valaki! Vagy inkább mégsem. Ha ez egy álom, inkább nem akarok felébredni.
A költők új világba repítenek el bennünket, és ezáltal minden alkalommal egy egészen más szemszögből látjuk a dolgokat. Anyák vagyunk, akik elveszítették a magzatukat, fiúk, akik meggyilkolták az apjukat, és kölykök, akik az első füves cigijük után befaltak öt tányér szalonnát.
A halálnak és a veszteségnek azt az oldalát  ragadta meg, amivel senki sem foglalkozik, csak akkor, ha már túl késő. Azt az oldalát, amit sajnos én is jól ismerek.
- Nem a halál rúgott belétek, Layken - mondta. -  Ez az élet. Az élet megy tovább. És történnek rossz dolgok. Rengeteg szörnyűség történik rengeteg emberrel.
Mert a világon minden bizonytalan. Semmi sem tart örökké. Egyetlen dolog van, ami mindannyiunkban közös, és az a halál.
Értékelés:     5 / 5
 
 

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 978 963 373 828 3
Oldalszám: 296
A mű eredeti címe: Slammed
Fordította: Barthó Eszter
Kategória: Ifjúsági irodalom

 

By: Sophie

Rachel Caine: Végső leszámolás (Stillhouse Lake 2.)

 

Nem menekül. Nem rejtőzködik.
 
Vadászik.
 
 
Gwen Proctor megnyerte a csatát, amiben megvédte a gyerekeit volt férjétől, a sorozatgyilkos Melvin Royaltól és elmebeteg bűntársaitól. De a háború még nem ért véget. Melvin megszökött a börtönből. Gwen pedig hátborzongató üzenetet kap: Most már sehol sem vagytok biztonságban.
 
A Stillhouse Lake-i ház, ami eddig a menedékük volt, csapdává vált. Gwen egy jól felfegyverzett szomszéd erődszerű házában hagyja a gyerekeit, majd Sam Cade, Melvin egyik áldozatának bátyja segítségével vadászni indul.
A világ egyik legelvetemültebb gyilkosától tanulta meg, hogyan kell.
 
De olyasmivel kerül szembe, ami a legdermesztőbb rémálmaiban sem került volna elő. Egy kimódolt és kegyetlen elmejáték közepén találja magát, ami az ő bőrére megy. Egyre nyilvánvalóbb, hogy szűk baráti körén kívül senkiben sem bízhat, és csak a dühére meg a bosszúszomjára számíthat, ha el akarja kapni a prédáját.
 
És olyan biztos, mint az éjszaka, hogy egyikük meg fog halni.
 
 
 

 
 
Mások írták:
"Hú, micsoda folytatás!
Nincs menekvés is nagyon jó volt, de a Végső leszámolás fantasztikus!
Magával ragadó, izgalmas, feszültségekkel teli, addiktív, » egyben - ledarálós « olvasmány!" - www.keeperofpages.com
 
 
Amit én gondolok:
 
A Végső leszámolás méltó folytatása a Nincs menekvésnek, amiről itt olvashattok: Stillhouse Lake 1.
 
Érdekes volt ezt a könyvet konkrétan 4 szemszögből (Gwen, Lanny, Connor, Sam) olvasni, főleg úgy, hogy az első részből csak Gwent ismerhettük meg ilyen szinten. Ez konkrétan az a fajta könyv, amelyben minden egyes oldal valami meglepetést tartogat. Nem tudhatod, hogy a következő oldalon ki kerül majd életveszélybe, vagy hogy ki hal meg. Sokkal több benne a váratlan fordulat, mint az első részben, ami valamilyen szinten kiszámítható is volt.
Gwen kitartása, - annak ellenére is, hogy mindenki ellene fordult a hamis bizonyítékok miatt-, egyszerűen lenyűgöző. 
Sam reakciója is a helyén volt, amikor a videót nézték, ugyanakkor az érzéseivel is teljesen azonosulni tudtam, hiszen nem tudta eldönteni, hogy mi az igaz, és mi nem. Volt, amikor már szinte sajnáltam, de volt, amikor le tudtam volna keverni neki egy nyaklevest. (Nyugi, azért nem vagyok ennyire pszichopata.)
A fő mozgatórugó pedig Melvin Royal...mindenki úgy ugrál, ahogy ő fütyül, és ezt élvezi is. Már - már kezdtem elhinni, hogy azért a saját, tulajdon gyermekeit nem tudná bántani... végül kiderül, hogy mégis. Kihasználta a saját, tulajdon fiát, a leggyengébb láncszemet. A végén meg elég érdekesen ki is jelenti, hogy egy hajszálhíján nem a saját lányát akasztotta fel. (Nem spoiler-ezek annyit.)
Ennek az egész macska-egér játéknak a két gyerek volt a legnagyobb elszenvedője. Connor csak visszaakarta kapni az igazi családját; Lanny nagytesó lévén félt és féltett; Sam kicsit összezavarodott, de bosszúra szomjazott; Gwen és Melvin pedig egymásra vadásztak. Melvinnek egy egész hadsereg állt a szolgálatára, Gwennek pedig csak 1 - 2 ember. A lényeg, amit a fülszöveg is ír: Egyiküknek meg kell halnia. Nem nehéz kitalálni, hogy ki fog kinek a keze által meghalni, de ettől függetlenül izgalmas történetbe csöppen az olvasó, hogyha a kezébe veszi eme könyvet.
A karakterek mind, egytől egyig teljesen kidolgozottak, hitelesek lettek. Bár, az nem igazán fér a fejembe, hogy Javier lakásában a titkos alagsori rész (vagy minek is hívják ezt), milyen jelentőséggel bír. Amikor Connor eltűnt, említés esik róla, de semmi több. Pedig nekem elsőként az ugrott be ennél a résznél, hogy ő is Melvin követője, vagy segítője. Viszont semmilyen jelentőséggel nem bír ebben a részben. Ki tudja? Talán, majd ha megjelenik a következő része magyarul, többet fogunk tudni? 
Aki tud és szeret is angolul olvasni, az beszerezheti a Stillhouse Lake sorozat mind az 5 részét: Stillhouse Lake sorozat.
 
 
Kedvenc részek:
A hülyeség nem bűn.
Valahol még mindig élnek emberek a fényben.
- Meg kéne köszönnöd a mi Samünknek, hogy megmentette az életedet.
- Nem - válaszolom. Megint úgy érzem, hogy minden kezd eltávolodni. - Én mentettem meg az övét.
 
Értékelés:     5 / 5
 
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 978 963 561 368 7
Oldalszám: 413
A mű eredeti címe: Killman Creek
Fordította: Andó Gabriella
Kategória: Női pszichothriller
 
 
By: Sophie

Rachel Caine: Nincs menekvés (Stillhouse Lake 1.)


 
A gyilkosságok nem értek véget,
amikor a férjét elkapták.
Gina Royal maga a megtestesült középszerűség:
egy félénk, közép - nyugati háziasszony, aki boldog házasságban él, és két imádni való gyereket nevel. De amikor egy autóbaleset felfedi, hogy férje sorozatgyilkosként titokban kettős életet él, Ginának új életet kell kezdenie Gwen Proctorként, félelmetes anyaharcosként.
Most, hogy az exférje börtönben van, Gwen végre menedéket talál a félreeső Stillhouse Lake-ben. Bár a zaklatók és az internetes trollok, akik azt hiszik, köze volt a férje rémtetteihez, még mindig nem szálltak le róla, Gwen néha már - már elhiszi, hogy a gyerekei békében nőhetnek fel.
Ám épp amikor már kezdi megszokni új identitását, egy holttest bukkan fel a tóban, és fenyegető levelek kezdenek érkezni egy jól ismert címről. 
Gwennek jól meg kell gondolnia, kiben bízik, különben fény derülhet a titkára, és a gyerekei áldozatul eshetnek egy szadista gyilkosnak, aki élvezetét leli abban, hogy kínozza őt. 
Egy dolog biztos: már tudja, hogyan vegye fel a küzdelmet a Gonosszal.
És nincs, ami megállítsa.

 

 

 

Mások írták:
 
"Gyorstüzelő thriller - erőteljes történet az anyai szeretről és az önmegvalósításról." - Publishers Weekly
"A Nincs menekvés igazi » lerágod - a - körmöd - az - izgalomtól « könyv egészen az utolsó szóig." - Fresh Fiction
"Nagyszerű könyv. Úgy értem, » hajnali - kettőig - fennmaradsz - hogy befejezd « nagyszerű. Pár óra alatt végigolvastam, és a szívem még sokáig kalapált utána!" - Larry H, goodreads.com

  

Amit én gondolok:

 
Nincs menekvés egy igazán érdekes könyv. Egy nagyon jól megfogalmazott Női pszichothriller. És itt szerencsére nem csak a besorolt kategória az, ami, hanem valóban tele van olyan események láncolatával, amelyek az elmére hatnak leginkább.
 
Rachel Caine nagy fába vágta a fejszéjét azáltal, hogy több szerepbe is sikeresen képzelte bele magát: egy menekülő és gyermekeit minden áron megvédő anyáéba, és néhány hidegvérű, semmivel sem törödő gyilkoséba is.
Melvin Royallal, a pszichopatával nem találkozunk teljesen, de mégis ott van minden egyes lapban, gondolatban beágyazódva.
Az elejétől kezdve tudhatjuk, hogy ki irányítja a szálakat, de az illető jobb kezéről konkrétan nagyon sokáig nem is tudjuk meg, hogy kicsoda.
 
Egyébként én nagyon szeretem ezt a könyvet, illetve azt a történetet, amit átad - átnyújt belőle az olvasóinak. Az első betűjétől az utolsóig fenn tartotta az érdeklődésemet. No, persze akadtak benne laposabb, unalmasabb leírások, de ezen felül végig fogva tartott. Minden tiszteletem Gwen Proctornak, hogy az összes félelme ellenére is, minden lehetséges módon anyatigrisként védi a gyermekeit. Kimondottan tetszik, hogy az előszóban E/3-ban, a fejezetekben pedig Gina (akarom mondani Gwen) szemszögéből látjuk a történet többi részét. 
Úgy vettem észre, hogy a karakterek az első oldaltól kezdve az utolsóig rengeteget fejlődtek, de közülük is leginkább Gwen; hiszen az elején egy ijedős, félős nő volt, aki csak a menekülést ismerte, de a végére eljutott arra a pontra, hogy végre felvegye a kesztyűt, és harcoljon a gyermekei, illetve a saját életéért.
 
Sam karaktere is érdekes volt, bár zavart, hogy az ő gondolataiba nem láthatunk bele, pedig néha annyira jó lett volna látni, hogy mit gondol vagy mit érez.
 
Ugyanez vonatkozik a gyerekekre, Lannyre és Connorra is, hiszen a felnőttek háborújának ők a legnagyobb áldozatai, elszenvedői.
 
Na, persze a zárójeles gondolatokra vagy nem lett volna szükség, vagy inkább zárójel nélkül kellett volna írni. Az egy icipicit zavaró volt számomra, de nem vette el a kedvemet attól, hogy a folytatását is beszerezzem. Ami nem régen (tavaly augusztusban) jelent meg Végső leszámolás címmel. 
 
Aki tud és szeret is angolul olvasni, az beszerezheti a Stillhouse Lake sorozat mind az 5 részét: Stillhouse Lake sorozat.
 
 
 
 
Kedvenc részek:
 
Nem hiszek a korábbi életekben, de úgy éreztem, felismerés tölt el. Elfogadás. Sorsszerűség.

 

 
A legtöbb ember úgyis csak arra jó, hogy a helyet foglalja.

 

 
Úgy viselkedik, mint egy ember, aki egy másik emberrel beszélget...

 

 
A félelem erőssé tesz. Éberré. Furcsán józanná.

 

 
Az a lövés, amit a pánik diktál, ostoba lövés. 

 
Értékelés:     5 / 5
 
 
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
ISBN: 978 963 457 606 8
Oldalszám: 368
A mű eredeti címe: Stillhouse Lake
Fordította: Andó Gabriella
Kategória: Női pszichothriller
 
 
By: Sophie

Anne L. Green: Viharos érzelmek

Szenvedély nélkül lehet élni, de vajon érdemes?
 
 
Jason Scott az FBI kommandós alakulatának tagjaként élte nem éppen hétköznapi életét. Egy napon azonban, egy balul elsült akció után, minden a darabjaira hullik körülötte. Létezésének új értelmet keresve elvállalja egy befolyásos szenátor lányának védelmét, ám hamar rá kell döbbennie, hogy nem kell a csatatérre lépnie, hogy kemény küzdelmeket éljen át.
 
A szépséges és lázadó Nina legfőbb szórakozása testőrei megleckéztetése. Mindennapi csatározásaik ellenére mindketten érzik, hogy lassan feltámad bennük az egymás iránti fékezhetetlen vágy, míg végül a lány egyszer csak meglátja a felszín alatt rejtőző valódi Jasont, és ráébred, hogy ő sokkal több, mint egy testőr.
 
Heves ellenállásuk dacára hatalmába keríti őket a szerelem. A sors azonban újra és újra próbára teszi őket: támadások, ármányok, sötét titkok kereszttüzében rá kell ébredniük: a szerelemben nincs megalkuvás.
 
Vajon mindkettőjük vonzalmát csak a szenvedély mozgatja? Vajon van jövője a szerelemnek a múlt árnyékában?
 
A többszörösen Aranykönyv - díjra jelölt Anne L. Green a 2015. év elsőkönyves felfedezettje, a váratlan fordulatokban bővelkedő legújabb romantikus - erotikus regényében válaszokat keres a sokakat izgató kérdésekre.
 
 
Mások írták:
 
"Érzelmekben gazdag és szenvedélytől fűtött." - Le Monde des Livres
"Egyszerűen briliáns és hihetetlen." - Bree S. világa blog
"Könnyű volt megszeretni." - A másik világ blog
 
 
Amit én gondolok:
 
Sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint amennyit vártam. Ugyan nem ez az első ALG könyvem, amit olvastam, de úgy érzem méltó kezdete a blogomnak. Megérintett, magával ragadt, a karakterekkel együtt éltem, éreztem és haltam. Jason és Nina harcát imádtam, ugyanakkor időnként fel tudtam volna pofozni hol az egyiket, hol a másikat. Nina apjára nagyon haragudtam, amiért ennyire nem érdekelte a saját lánya, bár az okára nagyon későn kapunk választ, ahogy arra is, hogy Nina anyja miért annyira elutasító a lányával. Ez a könyv egy igazi hullámvasút, ha egyszer felszállsz rá, akkor onnan nincs leszállás. Nem éreztem túl soknak az erotikát sem, sőt, ami azt illeti, eléggé jól lett beleolvasztva és az időzítéssel sem volt probléma. Két makacs ember, egyikük sem enged, mégis megérik a harcuk gyümölcse. Nina az elején volt egyszer - egyszer elviselhetetlen hárpia, míg Jason a robbanás után lett teljesen dinka. ALG könyveiben azt szeretem a leginkább (már, amelyiket eddig olvastam), hogy nem csak egy hétköznapi romantikus - erotikus sztorit kapunk, hanem tele van akciókkal. Ez alól a Viharos érzelmek című könyve sem kivétel. A vége felé közeledve patakokban folytak a könnyeim, és azt mondogattam magamban, hogy Nem, nem lehet így vége! Teljesen kicsinált, amiért bekövetkezett az a bizonyos haláleset, aztán, amikor olvastam az epilógusban az újrajátszást, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Jason előre látta volna a jövőt vagy csak egy szimpla megérzés volt? Erre annyira kíváncsi lennék, de örülök, hogy végül nem úgy végződött, ahogy majdnem. (Na, ezt bogozza ki valaki...) 
Amikor Jason ajándékba egy nyakláncot adott Ninának, azzal a monológgal, hogy soha nem veheti le, bebizonyosodott számomra, hogyha valóban szeretünk valakit, őrá még akkor is vigyázunk, amikor nem lehetünk mellette. Hihetetlenül megérintett, és az egyik kedvenc könyvemmé vált. Szívből ajánlom bárkinek! De csak akkor olvasd el, ha lelkileg rendben vagy, és a helyén tudsz kezelni egy olyan érzelmi hullámvasútat, amely az egyik pillanatban a fellegekbe repít, majd egy röpke másodperc alatt hagyja, hogy a mélybe zuhanj! 
 
 
Kedvenc részek:
Azóta tudom, miért mondják: a füst csendes gyilkos.
Azt hiszem, megállapíthatom, hogy nincs az a matematikai egyenlet, ami keszekuszább lenne a szív ösvényeinél.
Az élet megismételhetetlen, ezért mindig úgy kell élni, hogy nincs több lehetőség.
- Kisfiam, az életben sosem volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy. 
Az életet élni, élvezni kell.
Értékelés:     5 / 5*
 
 
Kiadó: Álomgyár Kiadó
ISBN: 978-615-5596-62-9
Oldalszám: 468
Kategória: Romantikus
 
 
By: Sophie

Üdvözöllek kedves látogató!

Ezennel útjára indítom a blogomat, amely a könyvek otthona lesz. Sophie vagyok, aki a könyvek világában találta meg önmagát. Mindenféle fajta könyv szerepelni fog az oldalon, szinte minden kategóriából, külföldi és hazai (magyar) szerzőktől is egyaránt. 
Böngészés közben átnézhetitek a könyvespolcomat, láthatjátok a könyveim, a novelláim, az e-bookjaim számát. Csatlakozhatsz hozzám akár Facebookon is. Ám ahhoz, hogy ennek az üdvözlő posztnak legyen valami lényege is, szeretném megosztani veletek egyik kedvenc sorozatomat, illetve az ehhez kapcsolódó 3 darab filmet, amelyek szintén a blog tartalmához kapcsolódnak: A titkok könyvtára

 
Gyors összegzés:
Én - személy szerint - sokkal jobban szeretem a sorozatot, mint a filmet. Több bennük a kaland, az élet, és többet is megtudhatunk a könyvtárról. A filmek azt mutatják be, hogy Flynn hogyan és miért került bele a könyvtár életébe, ám ennek ellenére unalmas és következetlen. Mind a 3 részben más - más nő szerepel, így nem igazán lehetett megkedvelni egyiket sem. A sorozat 10 évvel azután kezdődik el, hogy Flynn könyvtáros lett. Itt már olyan karaktereket, szereplőket ismerhetünk meg, akiket akarva - akaratlanul is megkedvelünk, hiszen minden egyes részben főszerepet kapnak. Főleg úgy, hogy Flynn konkrétan alig szerepel az első részekben, és utána is csak ritkán bukkan elő. 
Véletlenül találtam rá a sorozatra még évekkel ezelőtt, azóta nagy kedvencem lett. A filmekre pedig még csak most leltem rá, de nem valami szórakoztatóak, ezért inkább a sorozatot nézem meg ezredjére is, mint a filmeket másodjára.
 
 
A sorozat:
 
  1. Arthur király koronája
  2. Kard a sziklában
  3. Minósz labirintusa
  4. A nagy télapó mentőakció
  5. A viszály almája
  6. A végzet meséi
  7. A hármas törvénye
  8. Sötét szív
  9. A fények városa
  10. A sors szőttese

 

2. évad:

  1. A tengerbe vetett könyv
  2. A törött varázs pálca
  3. Kaján démon
  4. A tanulás ára
  5. A könyvtár lelke
  6. Pokoli paktum
  7. Dorian Grey
  8. A rabul ejtő játék
  9. ...és mindnyájan boldogan éltek amíg
  10. A függöny

 

3. évad:

  1. Káosz feltámadása
  2. Az első vérfarkas
  3. Fagy óriások
  4. Az önbeteljesítő jóslat
  5. Bohóc könnyek
  6. Bermuda próba
  7. A Cindy átok
  8. Az örök kérdés
  9. A majom király pálcája
  10. Káosz haragja

 

Filmek:

  1. A Szent Lándzsa küldetés
  2. Salamon király rejtélye
  3. A Júdás - kehely átka

 

titkok_konyvtara.jpg 

 

Mindezek mellett számos másik film is létezik, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a könyvekhez, én ezekből most csak hármat hoztam el Nektek:

 

 

 

By: Sophie

 

süti beállítások módosítása